Glamlife

Már ezer éve nem írtam egy sort sem az itteni kalandokról, asszem ideje újra tollat - jelen esetben billentyűket - ragadni! Amúgy is, már - egy nappal - több, mint egy hónapja vagyok itt, szóval erről az ünnepi alkalmalomról is meg kell emlékezni...

Elkezdődött az iskola, aminek két hét rávezetés után épp ideje volt! A csoportom (Business Information Management) elég vegyes, van 5-8 külföldi diák, meg vagy 10 angol/walesi. A külföldiek a jobb és értelmesebb arcok, a helyi fejek elég síkok, hiába járnak ide évek óta, nem sok mindent tudnak hozzászólni a témához. Csak ülnek, és hallgatnak, amíg mi a borzasztó angolságunkkal próbálunk valamit hozzátenni a tanár által elmondottakhoz. A tárgyak között van nagyon érdekesnek ígérkező (logisztika, és az angolóra), érdekes (stratégia), so-so (ember és számítógép kapcsolata), és borzasztóan unalmas (sajnos ez pont a két szakirányos, információtechnológiás tárgy). A tanárunknak nem sok köze van a tananyaghoz, néha olyan, mintha mi is tudnánk mindazt, amit ő tud, és ráadásnak még borzasztó rossz előadó is. Mintha Mari nénit a közértből berángatták volna előadást tartani - minden második szava a "you know", ennek kb semmi jelentése nincs, csak arra szolgál, hogy hosszabban beszélhess! De a könyvek legalább jó, bár az igaz, hogy nem voltak olcsók (30-40 font körül darabja, és szerencsére a neten az én könyveim közül egyik sem rendelhető meg olcsóbban), de szép vastagok, színesek, szagosak, meg minden ami kell. Csak győzzem majd kifizetni a túlsúlydíjat a repülőgépen hazafelé!

Sikeresen túléltem az első (fél)munkanapomat is idekint! Kitartó keresgélés, és számtalan regisztrációs lap kitöltögetése után végre felhívtak egy ügynökségtől, hogy szükség lenne aznap délután a két kezem szorgos munkájára egy 8 órás műszakban. (Természetesen egy fél óra múlva egy másik ügynökségtől is hívtak, hogy menni kellene dolgozni, de nekik nemet kellett mondanom, mert már elígérkeztem. Hogy miért is bánom ezt annyira? Mindjárt kiderül!) Mivel a munka nagyon veszélyes körülmények között zajlik, ezért be kellett szerezni egy munkavédelmi bakancsot (16 font), plusz az iroda biztosít egy láthatósági mellényt (kukásmellény trendi narancssárga színben), aminek az árát (5 font) utólag majd levonja a fizetésünkből. Természetesen a munkahelyre eljutásért is fizetni kell, ami taxival 4,5 fontba kerül, és szintén a fizetésből vonják le. Sorstársaimmal együtt úgy éreztük, hogy ez még így is jó lehetőség, mert a minimálbérként fizetett 5,52 fontos órabérből mindezt levonva, még így is marad egy-két sörre való aprópénz! El is mentünk taxival az egyetemtől kb. 15 km-re lévő raktárba, ahol kínából érkezett ruhákat kellett egyik dobozból a másikba pakolni, meg a dobozokat nyitogatni, hajtogatni, raklapot pakolni ilyesmi. Borzasztó értelmes munka volt, de mindenkinek a pénz lebeg ilyenkor kizárólag a szeme előtt. De! Ekkor jött a feketeleves: hamar kiderült ugyanis, hogy túlságosan sok embert rendeltek oda aznap, így a műszak nem 8, hanem csak 4 óra hosszú lesz, de megígérték, hogy másnap újra mehet mindenki dolgozni (természetesen ez nem így lett!). Ráadásként, a taxitársaságnak valószínűleg elfelejtettek szólni, hogy mi nem tíz órakor, hanem hatkor végzünk, és ugyan már jöjjenek értünk, szóval jöhettünk haza busszal, ami újabb 3 fontba került, és bliccelni sajnos nem lehet. Ráadásként még gyalogolhattunk is egy csomót! Összevetve mindent, az első munkanapom mérlege legjobb esetben is MÍNUSZ 4-5 font! Ezért érdemes élni! Ma újra hívtak, hogy nem érek-e rá valami melóra, de sajnos (esetleg szerencsére) órám van, és így nem tudtam menni!