Glamlife

Ismét eljött az ideje, hogy képernyőre vessek néhány magvas gondolatot az elmúlt időszak eseményeiről, bár ezt a bejegyzést igen lassan, röpke egy hónap alatt sikerült csak  befejeznem, szégyellem is magam miatta rendesen! A félév (igazából harmadév) utolsó néhány hete a kőkemény tanulás jegyében kellett volna teljen a Business School utolsó éves diákjainál, most volt ugyanis az ideje az őszre szánt két legfontosabb esszé leadásának. A DMOT és Corporate Strategy nevű tárgyak igencsak megizzasztottak mindenkit, kivéve persze a német diákokat, akik hetekkel a határidő lejárta előtt már leadták a dolgozataikat, és - a többi tantárgyból elért eredmények alapján - nyugodtan várták a kiváló pontszámokat, és a dicséreteket a munkájukért. A többi diák nem kapkodta el ennyire a dolgot, és kihasználva az utolsó pillanatokat is, mindent megtett a munkája tökéletesítése - befejezése - érdekében. Karácsonyra meg is kaptuk mind a két esszé eredménylistáját, természetesen az adatvédelem, és az itteni élet minden pillanatát erősen befolyásoló Health and Safety miatt csak a tanulói azonosítókat és az elért pontszámokat tartalmazza a lista, de azt ne gondolja senki, hogy az élelmes magyarok nem jöttek rá 3 perc alatt arra, hogy némi trükközéssel hogyan lehet összekapcsolni a számokat és a neveket! Sikerült is kb két fél napot az eredmények bogarászásával, és a mások eredményének örüléssel/sajnálattal esetleg kárörömmel tölteni. Maguk az eredmények amúgy olyan nagyon sok meglepetést nem hoztak (na jó, az enyéim sokkal jobbak lettek, mint amit előzetesen vártam), a németek erősen az élen végeztek, a többi kelet-közép európai diák (lengyel, lett, román, magyar) sem szégyenkezhet, a DMOT esszé legjobbja pedig egy olasz csoporttársam lett, akire kicsit irigykedem, mert a beadási határidő előtt egy-két órával (meg az utolsó éjszaka és hajnalban) mindketten vadul dolgoztunk az íráson, és ő azt hajtogatta végig, hogy milyen rosszul sikerült neki!
 Az eredménylista aljáért erős versenyt folytattak a francia és helyi tanulók, az eredmény kábé döntetlen. A gallok az angol nyelvismeret teljes hiányának az itteniek meg a borzasztó hiányos műveltségüknek, és furcsa gondolkodásuknak köszönhetik bravúros eredményeiket, legalábbis az én egyáltalán nem reprezentatív felmérésem ezt mutatja. Nem baj, lecke megtanulva: németekkel barátkozni, ötleteket ellesni, időben elkezdeni az esszéírást, és a határidő  előtti napon lehetőleg nem Londonban sétálgatni a Temze partján (kivéve, ha már rég le van adva az írás), hanem a billentyűket püfölni.