Megérkeztem egy meglehetősen kényelmes, és eseménytelen út végére a régóta áhított külföldi egyetemre, a University of Glamorgan (Trefforest, Pontypridd, Wales, UK) falai - inkább kerítései - közé.
A saját kis alföldi szülőfaluját alig alig elhagyó ifjú diáknak hatalmas megrökönyödést okozott, hogy az egész egyetem egy hegyoldalra - fontos! itt minden kiemelkedést hegynek (mountain), és nem dombnak (hill) kell nevezni, hogy nehogy véletlenül belegázoljunk a velsziek mostanában szárnyát bontogató nemzeti öntudatába - épült, remek kilátással a szemközti hegyvonulatra, illetve egy völgyben megbúvó apró városkára.
Úgy látszik, hogy egy esetleges angol hódítástól való félelem még mindig elevenen él a helyi köztudatban, mert igencsak kedvelik a labirintusszerű építkezést, ahhoz, hogy eljuss egy veled tökéletesen szemben lévő, a kiindulási helytől 10 méterre található másik helyiségbe, általában át kell menni legalább 4-5 tűzgátló ajtón, meg kell mászni 10-15 lépcsőfokot (just for fun!), és teljesen véletlenszerűen irányt kell változtatni legalább háromszor. De nem olyan nehéz hozzászokni, csak arra kell vigyázni, hogy az irány, amit a helyiek mondanak, az mindig légvonalban értendő, mert meg sem próbálják elmagyarázni, hogy hányszor, és hányadik ajtónál kell merre is menni! (Ú, ez elég gáz mondat lett!)
A másik dolog, amitől rettentően tartanak, az a tűz! Az hagyján, hogy az egész kampusz nemdohányzó terület, és a kocsmákban sem lehet cigizni - ezt mondjuk támogatom, és bevezetni javaslom majd, ha hazamentem (hátha lehet erről is népszavazást kezdeményezni, ez most úgyis nagy divat), de mindenhol, néha kétméterenként tűzgátló ajtókba ütközik az ember, tűzoltókészüléket sem túl nehéz találni (bár a koli őrei általában az ajtó kitámasztására használják őket), illetve minden tele van ragasztgatva a tűz megelőzését oktató matricákkal, feliratokkal. Csak azt nem értem, hogy mire ez a nagy félelem, mert félóránként úgyis elkezd szakadni az eső, szóval ha esetleg valami kigyulladna, akkor a Földanya hamar gondoskodna az eloltásáról. Na mindegy, fő az óvatosság!
Magyar = alkoholt szívesen, és megfelelő mennyiségben fogyasztó egyetemistaként megrökönyödve hallottam, hogy az egész egyetem területén tilos alkoholt fogyasztani. Ez különösen akkor esett rosszul, amikor már a legelső este sörözni kezdtünk a társalgóban, de a felsőbb éves diákok egyből ránkszóltak, hogy nem lehet! Később kiderült, hogy ez csak valami városi legenda, mert tegnap sem a kollégiumi nevelőtanár (amennyiben a senior tutort lehet ennek fordítani), sem az egyik biztonsági ember (kb. mint egy rosszabb pesti diszkóban a kidobók, olyan formájúak) nem szólt ránk, amikor hangosan beszélgetve söröztünk a konyhában. A sörökről majd később, egyelőre még nem érzem magam elég tapasztaltnak a helyi sörkultúrában ahhoz, hogy merjek valamit is írni.