A sok Cardiffot dicsérő óda közé most belekerül egy kis csudázás is, csak azért, hogy ne hazudtoljam meg egészen önmagamat. Előre leszögezem, hogy annyira azért nem volt rossz, de az illusztrálás kedvéért néha költői túlzásokba kell esnem, és sajnos most kivételesen képekkel sem tudok szolgálni, mert szokásos idióta módon lemerült akkumulátorral vittem el a fényképezőt magammal, ami egy sötét teremben nem annyira előnyös, pedig lett volna mit fotózni!
De miről is van szó?
Bizony-bizony, a kínai holdújévről, és az ennek az alkalmából rendezett ünnepi vacsoráról.
A kínai holdújév az idén február 7-re esik, és az egyetemi kínai tanulók szövetsége (ilyen is van természetesen!) el nem ítélhető módon úgy döntött, hogy mivel ez a legfontosabb kínai ünnep, ezért mindenképpen meg kell ünnepelniük. Szintén dicséretes, hogy azt is fontosnak érezték, hogy minden érdeklődőt meghívjanak a vacsorával egybekötött ünneplésre, és az 5 fontos belépő elég sokunkat el is csábított. Ja, 2008 a patkány éve lesz (ami az én évem elméletileg, mivelhogy 12 évente ismétlődik a ciklus, tehát 1984 szintén a patkány éve volt), amit többször is hangoztattak az este folyamán, de haladjunk inkább sorjában.
Az este elméletileg 19:00-kor kellett volna, hogy kezdődjön, de itt mindjárt sikerült összeszedni egy bő háromnegyed órás csúszást, általunk teljesen ismeretlen okok miatt, de ezt még mosolyogva bírtuk, és röhögtünk magunkon, hogy minek is érkeztünk most először időben. Miután végre nagy sokára bejutottunk az étterembe, akkor láttuk, hogy a diszítő csapat, meg a technikusok igen jó munkát végeztek, komoly színpad, hang, fények, két operatőr (a profizmus látszatának kedvéért külön kábelcipelő segédekkel), projektor és így tovább. Sajnos asztalterítőre már nem futotta, de talán majd legközelebb. Az asztalunknál eltöltöttünk egy újabb órácskát, várva, hogy bármi is történjen, de ez alatt legalább volt időnk alaposan feltérképezni az est italválasztékát: Star kóla (pont, mint otthon), Star limonádé (pont, mint otthon), menzás narancslé jól felvizezve (pont, mint otthon). A meghívóban beharangozott bár természetesen nem létezett, ami igen nagy gondot okozott mindenkinek, lévén a nemzetközi diákok elsődleges hajtóanyaga a sör, és nem a cukros üdítő (-nek csúfolt) italok. Amikor rákérdeztünk a helyi személyzettől, hogy mi is a helyzet a bárral, akkor kedvesen mosolyogva közölték, hogy ez egy "soft drink party" - tehát semmi alkohol. Én meg kedvesen mosolyogva magyarul gondoltam magamban, hogy elmentek ti az fenébe (na jó, ettől egy kicsit durvább dolgokra gondoltam).
A kaja volt a következő meglepetés, a szép, pincéres vacsora helyett (amilyen például a karácsonyi vacsi volt), sorbanállós, svédasztalos jellegű menzakaja (szerencsére a mi asztalunk mehetett először enni), természetesen a Gallery Restaurant (egyetemi menza) világszerte elismert több Michelin-csillaggal is rendelkező sztárszakácsai által elkészítve. Szerencsére a kínai konyha nem teszi lehetővé a fűszerek nélküli főzést, így az ételeknek volt valami íze, bár az tuti, hogy bármelyik lepukkant kínai kifőzdében ötször ilyen jó kaját adnak. Ja, és a sült oldalas (nem kettévágva, mint otthon, hanem a teljes 25 centis hosszúságában) lehet, hogy nem a legjobb választás egy ünnepi jellegű vacsorához, főleg, hogy még kést sem nagyon akartak adni az elején. Szerencsére a kelet-közép európaiak által dominált asztaltársaságunk hamar feltalálta magát, és önkiszolgáltuk magunkat a megtalált késekből, jóval azelőtt mielőtt az egyik kiszolgáló személy elkezdett késeket osztogatni az addig csak szerencsétlenkedőknek.
A vacsora alatt volt szerencsénk valamelyik kínai adó újévi ünnepi műsorát nézni a kivetítőn. Ez egy életre szóló élmény volt! A Fásy mulató legrosszabb napjait idéző fellépők, iszonyatosan giccses ruhák, béna hangosítás, rengeteg tomboló néző (mindenki egy nagyon kis helyes, világító műanyag tulipánnal a kezében integetett), akik néha néha mondhattak egy két szót a kamerába is, boldoggá téve egész családjukat, akik valószínűleg valamelyik távoli hegyi faluban élnek. A legdurvább pont mégiscsak az volt, amikor felhívtak a színpadra 8-10 gyanúsan katona-, vagy tengerésztiszt kinézetű fiatalembert, akiket megjutalmaztak (kitüntettek?), majd az egyik helyi sztárt segítve dalra is fakadtak szépen mindannyian. Azért otthon is megnézném, ahogy mondjuk Lola/Gáspár Laci/Bunyós Pityu/Korda Gyuri bácsi (a megfelelő aláhúzandó!) énekel duettet Kovács II. őrmesterrel a hetedik kerületi rendőrkapitányságról. A katonák produkciója alatt a nagyon elegánsan felöltözött, nagyon párttitkár kinézetű szépkorú úriemberek a nézőtér első soraiban nagyon büszkén néztek.
A vacsorának, és ezzel együtt a büntető tévéshownak viszonylag gyorsan vége lett, és következhetett a lelkes helyi diákok, és egyéb közreműködők által bemutatott kultúrműsor. A két - hozz kell tenni, hogy igen csinos - kínai műsorvezetőlány angolja vagy nagyon gyenge volt, vagy csak simán nem vették észre, hogy van egy néhány (30-40) nem kínai is a társaságban, mivel semmit nem mondtak el angolul, végig az igen kellemesen csengő, de természetesen tökéletesen érthetetlen mandarin nyelven konferáltak.
A műsor dióhéjban (lehet, hogy néhány dolog kimarad, vagy a sorrend nem stimmel, előre is elnézést kérek érte)
1. szám: ének
4-5 egyetemi hallgató ad elő 3-4 kínai dalt több kevesebb sikerrel (ritmustévesztés, hót hamis ének, szöveg papírról olvasása). a végén szórványos taps a nézőtér soraiban
2. szám: tánc
az egyetemista kínai diáklányok Hip-Hop (franciául ip-op) tánccal készültek hetek óta nagyon lelkesen, de sajnos ez a produkción nem annyira látszott. Csinosak voltak, lelkesek, szép egyforma józsefvárosi piacos ruhákban parádéztak, de az összhang teljes hiánya látszott rajtuk. Ehhez az is hozzásegített, hogy az amúgy profi technikából a kontrollhangfalakra már nem futotta (a táncosok tudják, hogy ez miért baj, a többiek kedvéért elmondom, hogy nagyon szar úgy táncolni, hogy nem hallod a zenét a színpadon, csak azt, ami visszapattan a terem túlsó faláról). A produkció ennek ellenére nagy tapsot kapott
3. szám: próza
4-5 diák ad elő egy kínaiaknak minden bizonnyal borzasztóan vicces (legalábbis a nevetések alapján) jelenetet röpke húsz percben. Mivel ismét kínaiul beszélnek, ezért mi semmit nem értünk, ami 3 perc után idióta beszólásokhoz (francia diákok), és kínaiakról szóló viccek és történetek meséléséhez (Norbi) vezet. Kínai nézők: nagy taps. Nemzetközi diákok: röhögés a saját hülyeségünkön
4. szám: tánc
nem kínai diákok és az átlagos diákoktól kicsit idősebb hölgyek szintén hip-hop produkciója, az est eddigi magasan legjobbja, nagy siker.
5. szám: ének
egy szem kínai lány énekel, igen jól! nagy siker újra
6. szám: beszéd
a helyi kínai diákok egyesületének elnöke, illetve valami egyetemi fejes csávó (egy arab jellegű pasi a Hospitality Department (kb. koli és kajázdák) vezetője borzasztóan idegesítő angol akcentussal) méltatja röviden az estet, szerencsére angolul, így mi is értjük. Rövid beszéd világszerte nagy tapsot von maga után, itt is!
7. szám: színpadi játékok
párokat hívnak a színpadra, a párok egyik tagja háttal áll a vetítítővászonnak, amin megjelenik egy szó, amit a pár másik tagja próbál elmagyarázni, elmutogatni. Ez általában elég jól megy, bár Jackye Chen, Hary Poter, Prince Heri, Srek és hasonló nevek néha kifognak a párokon. (a nevek ilyen formájú írása nem az én hülyeségem, ez így jelent meg a vásznon, találgattunk, hogy miért, de csak a szerzői jogok jutottak az eszünkbe, bár ezzel Kínában általában nem nagyon foglalkoznak)
8. szám: nyereménysorsolás
a meghívó második hazugsága az volt ( a báron kívül), hogy 100fontot lehet nyerni egy kérdőív kitöltésével. Természetesen összesen 100 fontot osztottak szét 5-15-30-50 font arányban. Mindegy, a sorsolás a kedves akcentusú egyetemi vezető, és a kínai műsorvezető lánykák közreműködésével egész flottul lezajlott. Nagy röhögés, amikor kiderül, hogy az 5 fontot az egyik lengyel lány nyerte volna, de a szobájában hagyta a nyereményszelvényét.
9. szám: gitár
egy kínai csávó nyúzza vadul a gitárt, azt mondják ügyes volt, de én nem hallottam jól a mosdóban
10. szám: zongora
egy kínai diáklány áll neki egy klasszikus darab (vessetek rám követ, de ötletem sincs, hogy mi) eljátszásának egy nagyon profinak tűnő elektromos zongorán (ami persze simán lehet egy 10 fontos kínai hamisítvány is), de az első 5 billentyűleütés után el is rontja, és újrakezdi
Mi ezen a ponton léptünk le, utána még voltak további színpadi játékok, és egy Vanessa Mae (Princess, a hegedű hercegnői) stílusban muzsikáló lány, és ahogy egy újévi vacsoránál logikus, 11:50-kor vége is lett az egésznek.
De miről is van szó?
Bizony-bizony, a kínai holdújévről, és az ennek az alkalmából rendezett ünnepi vacsoráról.
A kínai holdújév az idén február 7-re esik, és az egyetemi kínai tanulók szövetsége (ilyen is van természetesen!) el nem ítélhető módon úgy döntött, hogy mivel ez a legfontosabb kínai ünnep, ezért mindenképpen meg kell ünnepelniük. Szintén dicséretes, hogy azt is fontosnak érezték, hogy minden érdeklődőt meghívjanak a vacsorával egybekötött ünneplésre, és az 5 fontos belépő elég sokunkat el is csábított. Ja, 2008 a patkány éve lesz (ami az én évem elméletileg, mivelhogy 12 évente ismétlődik a ciklus, tehát 1984 szintén a patkány éve volt), amit többször is hangoztattak az este folyamán, de haladjunk inkább sorjában.
Az este elméletileg 19:00-kor kellett volna, hogy kezdődjön, de itt mindjárt sikerült összeszedni egy bő háromnegyed órás csúszást, általunk teljesen ismeretlen okok miatt, de ezt még mosolyogva bírtuk, és röhögtünk magunkon, hogy minek is érkeztünk most először időben. Miután végre nagy sokára bejutottunk az étterembe, akkor láttuk, hogy a diszítő csapat, meg a technikusok igen jó munkát végeztek, komoly színpad, hang, fények, két operatőr (a profizmus látszatának kedvéért külön kábelcipelő segédekkel), projektor és így tovább. Sajnos asztalterítőre már nem futotta, de talán majd legközelebb. Az asztalunknál eltöltöttünk egy újabb órácskát, várva, hogy bármi is történjen, de ez alatt legalább volt időnk alaposan feltérképezni az est italválasztékát: Star kóla (pont, mint otthon), Star limonádé (pont, mint otthon), menzás narancslé jól felvizezve (pont, mint otthon). A meghívóban beharangozott bár természetesen nem létezett, ami igen nagy gondot okozott mindenkinek, lévén a nemzetközi diákok elsődleges hajtóanyaga a sör, és nem a cukros üdítő (-nek csúfolt) italok. Amikor rákérdeztünk a helyi személyzettől, hogy mi is a helyzet a bárral, akkor kedvesen mosolyogva közölték, hogy ez egy "soft drink party" - tehát semmi alkohol. Én meg kedvesen mosolyogva magyarul gondoltam magamban, hogy elmentek ti az fenébe (na jó, ettől egy kicsit durvább dolgokra gondoltam).
A kaja volt a következő meglepetés, a szép, pincéres vacsora helyett (amilyen például a karácsonyi vacsi volt), sorbanállós, svédasztalos jellegű menzakaja (szerencsére a mi asztalunk mehetett először enni), természetesen a Gallery Restaurant (egyetemi menza) világszerte elismert több Michelin-csillaggal is rendelkező sztárszakácsai által elkészítve. Szerencsére a kínai konyha nem teszi lehetővé a fűszerek nélküli főzést, így az ételeknek volt valami íze, bár az tuti, hogy bármelyik lepukkant kínai kifőzdében ötször ilyen jó kaját adnak. Ja, és a sült oldalas (nem kettévágva, mint otthon, hanem a teljes 25 centis hosszúságában) lehet, hogy nem a legjobb választás egy ünnepi jellegű vacsorához, főleg, hogy még kést sem nagyon akartak adni az elején. Szerencsére a kelet-közép európaiak által dominált asztaltársaságunk hamar feltalálta magát, és önkiszolgáltuk magunkat a megtalált késekből, jóval azelőtt mielőtt az egyik kiszolgáló személy elkezdett késeket osztogatni az addig csak szerencsétlenkedőknek.
A vacsora alatt volt szerencsénk valamelyik kínai adó újévi ünnepi műsorát nézni a kivetítőn. Ez egy életre szóló élmény volt! A Fásy mulató legrosszabb napjait idéző fellépők, iszonyatosan giccses ruhák, béna hangosítás, rengeteg tomboló néző (mindenki egy nagyon kis helyes, világító műanyag tulipánnal a kezében integetett), akik néha néha mondhattak egy két szót a kamerába is, boldoggá téve egész családjukat, akik valószínűleg valamelyik távoli hegyi faluban élnek. A legdurvább pont mégiscsak az volt, amikor felhívtak a színpadra 8-10 gyanúsan katona-, vagy tengerésztiszt kinézetű fiatalembert, akiket megjutalmaztak (kitüntettek?), majd az egyik helyi sztárt segítve dalra is fakadtak szépen mindannyian. Azért otthon is megnézném, ahogy mondjuk Lola/Gáspár Laci/Bunyós Pityu/Korda Gyuri bácsi (a megfelelő aláhúzandó!) énekel duettet Kovács II. őrmesterrel a hetedik kerületi rendőrkapitányságról. A katonák produkciója alatt a nagyon elegánsan felöltözött, nagyon párttitkár kinézetű szépkorú úriemberek a nézőtér első soraiban nagyon büszkén néztek.
A vacsorának, és ezzel együtt a büntető tévéshownak viszonylag gyorsan vége lett, és következhetett a lelkes helyi diákok, és egyéb közreműködők által bemutatott kultúrműsor. A két - hozz kell tenni, hogy igen csinos - kínai műsorvezetőlány angolja vagy nagyon gyenge volt, vagy csak simán nem vették észre, hogy van egy néhány (30-40) nem kínai is a társaságban, mivel semmit nem mondtak el angolul, végig az igen kellemesen csengő, de természetesen tökéletesen érthetetlen mandarin nyelven konferáltak.
A műsor dióhéjban (lehet, hogy néhány dolog kimarad, vagy a sorrend nem stimmel, előre is elnézést kérek érte)
1. szám: ének
4-5 egyetemi hallgató ad elő 3-4 kínai dalt több kevesebb sikerrel (ritmustévesztés, hót hamis ének, szöveg papírról olvasása). a végén szórványos taps a nézőtér soraiban
2. szám: tánc
az egyetemista kínai diáklányok Hip-Hop (franciául ip-op) tánccal készültek hetek óta nagyon lelkesen, de sajnos ez a produkción nem annyira látszott. Csinosak voltak, lelkesek, szép egyforma józsefvárosi piacos ruhákban parádéztak, de az összhang teljes hiánya látszott rajtuk. Ehhez az is hozzásegített, hogy az amúgy profi technikából a kontrollhangfalakra már nem futotta (a táncosok tudják, hogy ez miért baj, a többiek kedvéért elmondom, hogy nagyon szar úgy táncolni, hogy nem hallod a zenét a színpadon, csak azt, ami visszapattan a terem túlsó faláról). A produkció ennek ellenére nagy tapsot kapott
3. szám: próza
4-5 diák ad elő egy kínaiaknak minden bizonnyal borzasztóan vicces (legalábbis a nevetések alapján) jelenetet röpke húsz percben. Mivel ismét kínaiul beszélnek, ezért mi semmit nem értünk, ami 3 perc után idióta beszólásokhoz (francia diákok), és kínaiakról szóló viccek és történetek meséléséhez (Norbi) vezet. Kínai nézők: nagy taps. Nemzetközi diákok: röhögés a saját hülyeségünkön
4. szám: tánc
nem kínai diákok és az átlagos diákoktól kicsit idősebb hölgyek szintén hip-hop produkciója, az est eddigi magasan legjobbja, nagy siker.
5. szám: ének
egy szem kínai lány énekel, igen jól! nagy siker újra
6. szám: beszéd
a helyi kínai diákok egyesületének elnöke, illetve valami egyetemi fejes csávó (egy arab jellegű pasi a Hospitality Department (kb. koli és kajázdák) vezetője borzasztóan idegesítő angol akcentussal) méltatja röviden az estet, szerencsére angolul, így mi is értjük. Rövid beszéd világszerte nagy tapsot von maga után, itt is!
7. szám: színpadi játékok
párokat hívnak a színpadra, a párok egyik tagja háttal áll a vetítítővászonnak, amin megjelenik egy szó, amit a pár másik tagja próbál elmagyarázni, elmutogatni. Ez általában elég jól megy, bár Jackye Chen, Hary Poter, Prince Heri, Srek és hasonló nevek néha kifognak a párokon. (a nevek ilyen formájú írása nem az én hülyeségem, ez így jelent meg a vásznon, találgattunk, hogy miért, de csak a szerzői jogok jutottak az eszünkbe, bár ezzel Kínában általában nem nagyon foglalkoznak)
8. szám: nyereménysorsolás
a meghívó második hazugsága az volt ( a báron kívül), hogy 100fontot lehet nyerni egy kérdőív kitöltésével. Természetesen összesen 100 fontot osztottak szét 5-15-30-50 font arányban. Mindegy, a sorsolás a kedves akcentusú egyetemi vezető, és a kínai műsorvezető lánykák közreműködésével egész flottul lezajlott. Nagy röhögés, amikor kiderül, hogy az 5 fontot az egyik lengyel lány nyerte volna, de a szobájában hagyta a nyereményszelvényét.
9. szám: gitár
egy kínai csávó nyúzza vadul a gitárt, azt mondják ügyes volt, de én nem hallottam jól a mosdóban
10. szám: zongora
egy kínai diáklány áll neki egy klasszikus darab (vessetek rám követ, de ötletem sincs, hogy mi) eljátszásának egy nagyon profinak tűnő elektromos zongorán (ami persze simán lehet egy 10 fontos kínai hamisítvány is), de az első 5 billentyűleütés után el is rontja, és újrakezdi
Mi ezen a ponton léptünk le, utána még voltak további színpadi játékok, és egy Vanessa Mae (Princess, a hegedű hercegnői) stílusban muzsikáló lány, és ahogy egy újévi vacsoránál logikus, 11:50-kor vége is lett az egésznek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.