Glamlife

Az ittenieknek elég furcsa elképzeléseik vannak a közösségformáló, csapatépítő tevékenységekről. Az egyik kedvenc például a tűzriadó. Nincs is attól szebb amikor hajnal 3:30 éktelen sípolásra ébredsz, és már kergetnek is ki az épületből a kedves itteni portások.
Amikor megérkeztünk, az első megbeszélés mindjárt a tűzről, tűzriadókról szólt. Az hagyján, hogy mindenhol kötelezően zárandó tűzgátló ajtók vannak, illetve méterenként találni tűzjelzőt is (amiket minden héten tesztelnek, amikor nem kell ugyan kimenni az épületből, de nem is egy leányálom tíz percig hallgatni a sípolást a szoba plafonján), de mindezt tetézik a gyakorlatok, illetve az éles riasztások is. Kb. a harmadik héten tartották a félévente kötelező kiürítési gyakorlatot az összes diákszálláson. A mi épületünk éjjel fél ötkor került sorra, természetesen szakadt az eső, és hideg is volt. Az értelmesebbje a riadó ellenére is felvett legalább egy nadrágot, cipőt meg valami dzsekit, de a helyi diákok most is hozták a formájukat: volt ott lány egy szál törölközőben, fiúk alsógatyában, volt aki nadrágban de mezítláb jött ki és ezeknek mindenféle kombinációja. Ehhez azért kell tehetség! Miután kint álldogáltunk az esőben egy jó húsz percet, jött is valaki, és megköszönte az együttműködésünket.
Két héttel később megtörtént az első éles riadó is: valami tehetséges fiatal diák belefújta a dezodorját közvetlen közelről a füstérzékelőbe, amitől az természetesen elkezdett éktelenül sípolni, meg gondolom a tűzoltóságon is jelzett! Csak azt az egyet nem értem, hogy mi a francnak kell valakinek dezodorálnia magát hajnali 3:30-kor! Na mindegy, kimentünk ismét a ház elé, most nem esett az eső, viszont annál hidegebb volt. A tűzoltók húsz rövid perc alatt megérkeztek a szomszéd utcában lévő tűzoltóállomásról, és hamar megállapították, amit mindenki észrevett már, hogy nincs tűz! Mehettünk vissza!
A legfrisebb kaland tegnap délután érte a kollégistákat, amikor is kedves - a helyi pletykák szerint indiai - társaink valami csuda finomságot készítettek a konyhában, a páraelszívó kikapcsolása, és az ablak csukva tartása segítségével. Ja, és valamit oda is égettek, amit nem annyira tolerált az érzékelő, és már riasztotta is a tűzoltókat, akiknek amúgy állítólag évente több, mint ötvenszer kell kivonulnia az egyetemre, mi meg mehettünk ismét ki a házból, a változatosság kedvéért ismét a szakadó esőbe!
Na itt jön a csapatépítés! A világ minden tájáról összesereglett emberek borzasztó egységesek tudnak lenni, ha valakit nagyon szidni kell! Tegnap az indiai arcok anyukája biztos sokat csuklott, mert emlegettük rendesen! Remélem megkapja, vagy megkapják a méltó büntetést, ami állítólag olyan 700 font körül mozog, mert annyiba kerül, hogy a tűzoltók kivonuljanak!